Kert-ész

A terv tökéletesnek bizonyult egészen az idei nyárig.  A család pilisi nyaralójában, a nagyszülőktől az unokákig mindenki jól érzi magát. Még a legforróbb napokon is hűs árnyékot borít a telekre, az a félszáz fenyő, amit lassan száz éve telepítettek a mostani nagyszülők, nagyszülei. Csakhogy akkor nem gondolták, hogy egyszer csak rozsdásodni kezd az összes fenyő, de nemcsak itt, hanem a környéken mindenütt.

A megkérdezett erdészek szerint, a hatalmas fenyőkkel nincs mit tenni, ki kell vágni. Egy kertész másként áll az ilyen ügyekhez. Mert a rovarok, halálos betegséget okozó gombák többsége elpusztítható. Persze minden pénz kérdése, mert 15-20 méter magasra fel kell juttatni a permetlét, kb 60 ezer forintba kerül egy olyan olasz, elektromos permetező nyomattyú (olyan szivattyú, ami nyomja a folyadékot), amelyikkel kiskertben ilyen magasra lehet a levet permetezni. Ha egy permetezéshez 100 liternyi anyagra van szükség, akkor ennek költsége 300-4000 forintig terjed, s egy, egy szezonban 5-6 permetezésre is sor kerülhet.

A mechanikai és a kémiai védekezést a szomszédokkal összehangoltan kellene végezni, mert csak így várható kielégítő eredmény – ráadásul így olcsóbb is. Emellett tudni kell azt is, hogy az örökzöldek gombás betegségei sokszor csak másodlagosan jelentkeznek a nem megfelelő kondícióban tartott, gyenge növényeken. Éppen ezért a kémiai védekezés helyett az termőhely sikeres megválasztás, öntözés, tápanyag-utánpótlás és a szakszerű növényápolás a fontos.

De, ha már megvan a bajmindenek előtt fel kell ismerni a betegséget, egyébként sok gomba és rovar élősködik az erdő lakó fenyőkön. Ilyen a tűelhalás (Sclerophoma pithyophila), tűkarcgomba (Lophodermium pinastri), hajtásgörbítő rozsdagomba (Melampsora pinitorqua). Hosszú sora van a kértevő rovaroknak is, többségük szívogatással okoz helyrehozhatatlan károkat a fenyők növekedési részein, mások utódaikat etetek e csemegével, ezért pusztul a hajtás, vagy foltosodik a levél.

A tűlevelű örökzöldek közül a lucfenyőn és az ezüstfenyőn tavasszal találkozhatunk a lucfenyő vagy más néven ezüstfenyő-levéltetűvel (Elatobium abietinum). Az egyik legjelentősebb lombkártevőként tartjuk számon, amely főleg enyhe telek után, túl száraz vagy nedves és huzatos helyen veszélyezteti elsősorban a fent említett két fenyőfajt. Gyakori a sárga lucfenyő-gubacstetű (Sacchiphantes abietis). Ez a kártevő lárva alakban a rügyek tövénél telel. Az általuk lerakott tojásokból kikelő lárvák a rügypikkelyek közé húzódnak, és szívogatásuk hatására gubacs képződik. Azon a fám ahol jegenyefenyő-hajtástetű (Dreyfusia nordmannianae) lakmározik a fiatal hajtások, tűlevelek torzak, visszahajlása, sárgulnak és elszáradnak. Hasonló tüneteket okoznak a közönséges jegenyefenyő-hajtástetetvek is (Mindarus abietinus). A meleg, száraz idő kedvez a  fenyő-takácsatka (Oligonychus ununguis) elterjedésének.