Szerző
  • Czauner Péter

    Kertészmérnöki diplomám megszerzése óta, több-kevesebb gyümölcs megtermelésével, elburjánzott kertek szebbé varázsolásával is foglalkozom. Három évtizedes gazdasági újságírás mellett, a velünk élő növények, gyakran mostoha életéről is írok. Remélve, hogy a növénybarátok a tanácsokat megfogadják.

Friss kommentek
Friss bejegyzések
Legkommenteltebb
Legolvasottabb
Kategóriák
Archívum
Iratkozz fel

| Egyéb

Bretagneban Roscoff mellett a csodás Jardin Exotique-banA botanikában némi jártassággal bírók tudják, a húsos levelű pozsgások és a szúrós kaktuszok valódi növénycsodák, különleges vegyületeik révén akár évekig is megvannak víz nélkül, ezért nem is lehet csoda, ha valaki nagyszülei növényeit ápolja. A bizarr formákat mutató pozsgásokból egyre többfélét kínálnak. Aki többet akar róluk megtudni szombaton és vasárnap menjen a Füvészkertbe, ahol a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete rendezi őszi kiállítását és vásárát.

Sokan kaktusznak, vagy pozsgásnak mondják a húsos levelű vagy törzsű növényeket. Egy kalap alá venni nem szabad őket, de való igaz: sok a hasonlóság. Alapvetően két nagy, sok ezer fajból álló növényközösségről van szó. Különbség az is, hogy a kaktuszok Amerikából vándoroltak szét, míg a pozsgások más kontinenseken is őshonosak. Utóbbiak közül Magyarországon a Mexikóból, Dél-Afrikából és a mediterránumból származó varjúhájfélék a legelterjedtebbek. Köztük bőven van válogatnivaló, ugyanis a család közel harminc nemzetségébe csaknem másfél ezer, egymástól nagyban eltérő faj tartozik. Eredeti élőhelyük meghatározza a nevelésüket is: nyáron a szabadban, télen világos 4–12 fokos helyen kell tartani ezeket.

Külön családokról van szó, de sok bennük a hasonlóság. Talán az első, hogy bírják a szélsőségeket. Van közöttünk szép, csúf, nagy és kicsi. Az alkalmazkodóképes csoportra a mérhetetlen vitalitás a jellemző. A víztartó szövetük segítségével hosszú, száraz (két-három hetes nyaralás) vagy (és) öntözés nélküli időszakot is átvészelnek.

A pozsgások mellett a másik (szinte) mindent tűrők a kaktuszok. A kaktuszkutatók kiderítették, hogy a ma szőrös, szúrós növények ősei alig százmillió évvel azelőtt levéllel, hajtással rendelkező cserjék voltak. A klímaváltozás miatt a növények felépítése megváltozott. Hajtásrendszerük egyszerűsödött, a növényt borító szövet megkeményedett, leveleikből levéltövis lett. A szúrós és szűk kültakaró miatt alig párologtatnak, ez magyarázza szárazságtűrő képességüket. A jobb kondícióban lévő növények évekig is megvannak víz nélkül, ugyanis vízmegkötő vegyületeket tartalmaznak. Kaktuszokat professzionális gyűjtők és műkedvelők is tartanak. Utóbbiaknak tanácsolható, hogy egész télen elég egyszer-kétszer meglocsolni a kaktuszokat.



Írta: Czauner Péter 2011. szept. 2. 12:11-kor
Kategória: Hírek, Kert
Címkék: kaktusz, Kert ész, pozsgás

Hozzászólások  

Írd meg véleményed, kérdéseid!

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.




Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.