Az sem baj, ha a levelek a földön maradnak, ahol egészséges a talaj tavaszra eltűnnek. Apró jószágok számára a száraz levél is csemege.

A lehulló levelek különféle mikroorganizmusok hatására lebomlanak, és újrafelhasználható tápanyagokká – humusszá – alakulnak át. Így képződnek az erdei talajok, de ezt a lehetőséget a díszkertekben sem szabad kihasználatlanul hagyni.

A kerti talajokban is megszámolhatatlanul sok apró lény mesterkedik azon, hogy feldolgozzák az olyan szerves anyagokat, mint a levágott fűszál, vagy a földre hullott falevél. A talajban élő baktériumok munkálkodása révén a növények számára felvehető állapotba kerülnek az ásványi anyagok. Az egysejtűek mikroszkopikusan kis állatok. A talaj kiszáradásakor betokozódnak, cisztákat képeznek. Ha újra nedves lesz a környezetük, akkor ismét „kibújnak” burkukból, és vad lakmározásba kezdenek, ennek „eredménye” a humusz. Hasonlóan csodálatos segítő lények a gyűrűs férgek, közöttük is a legismertebb kerti jótevők a giliszták és a televényférgek. Nincsenek is kevesen, mert egy kevésbé műtrágyázott kertben – a műtrágya elől ugyanis menekülnek –, ha száz négyzetméteren mindet kihúzgálnák, akkor akár egy kilónyit is sikerülne találni. Folyamatosan rágnak, s bélcsatornájuk működése hozzájárul a talaj minőségének javulásához. Szabad szemmel is láthatóak az ugróvillások nagyjai. E szárnyatlan rovarhad fajai vannak legtöbben a Földet ma benépesítő rovarok között. Egyliternyi erdei földben átlagosan ezer példányt lehet találni. Az élő zöld növényt csak kevés fajuk tudja megrágni, többségük bélcsatornáján a különböző, már elhalt szerves és ásványi anyag is áthalad. Így joggal nevezhetjük az ugróvillásokat a talajképződés, talajélet katalizátorainak.

Pontszám: 0

0 Jelentkezz be a szavazáshoz!