Szerző
  • Czauner Péter

    Kertészmérnöki diplomám megszerzése óta, több-kevesebb gyümölcs megtermelésével, elburjánzott kertek szebbé varázsolásával is foglalkozom. Három évtizedes gazdasági újságírás mellett, a velünk élő növények, gyakran mostoha életéről is írok. Remélve, hogy a növénybarátok a tanácsokat megfogadják.

Friss kommentek
Friss bejegyzések
Legkommenteltebb
Legolvasottabb
Kategóriák
Archívum
Iratkozz fel

Ki látta a borizű Parker Pepint?
Parker Pepint a régi kellemes borízű almát elfejeltették, vagy hamar kifogynak belőle a faiskolák. Kár érte, mert sok kis kertben helye lenne, ahol nem annyira az állandó növényvédelem, mint figyelmes gondoskodással igyekeznének az olyan régi fajtákat kényeztetni. A nagy almás tudorok azt mondták, hogy kisebb faiskolákban érdemes próbálkozni, olyanoknál, amelyik régi nemzeti (bár ez angol eredetű) fajtákat is tartanak.
Emlékeztetőül. Parker Pepin (Bőralma)
Régi angol almafajta, gyümölcsének parás felülete miatt nevezik Bőralmának. Kiegyenlítetten terem, október második felében szedhető, decembertől februárig érik.
Hosszú ideig tárolható, de tároláskor fonnyadásra hajlamos. Gyümölcse kicsi, lapított gömb alakú, héja parás, sárgásbarna színű, érdes, bőrszerű tapintású. Íze jellegzetesen savanykás, borízű. Vékony héjú, ezért jól aszalható, de tároláskor ráncosodik.
Társaiból is kevés van, sok helyen nem is tudják, hogy miféle öreg almafa terme a kertben ilyen a Nyári fontos. (De ha nincs is kertünk legalább ismerjük fel a piacon nemzeti értékeinket.) Bizonytalan származású, de valószínűleg francia eredetű. Augusztus végén érő, nagy, vagy igen nagy gyümölcsű fajta. Termése laposgömb alakú, sima, fényes, kárminpirossal csíkozott fehéres héjú, fehér, kemény húsú, bő levű, jellegzetesen savas.
Bőven, de szakaszosan terem, fája erőteljes növésű. Védett helyet kíván. Kártevőkkel és kórokozókkal szemben kevésbé ellenálló.
Igazán zamatos a Nyári csíkos fűszeres. Többnyire zömök tojásdad, egyik oldalán kissé hízottabb, fényes,
kárminpirossal sűrűn csíkozott héjú, sárgás, porhanyó húsú, kellemesen fűszeres ízű, bőlevű fajta. Ahogy az öregek mondták: vígnövésű, korán, a neki tetsző helyen bőven terem, de nagy fát  nem nevel.
Több mint 300 éves a Batul. Van belőle zöld, fehér ás piros is.
Középnagy, enyhén lapított, gömb alakú, fényes, kissé zsíros tapintatú, szalmasárga, napos oldalán élénk  pirossal  belehelt, fehér,  tömött húsú, bőlevű, kissé fűszeres ízű gyümölcsöt nevel. Erőteljes  növekedésű, de  későn termőre forduló,  gombabetegségeknek  ellenálló, nyirkos talajt kedvelő fajta.
A Sóvári alma ősei ismeretlenek. Számtalan változata ismert, így a Nemes Sóvári, Daru Sóvári,
Csíkos Sóvári, Szilágysági Sóvári.
Kerekded hengeres, hamvas, liláspiros csíkozású, fehéres  húsú, bő  levű termése kissé borízű. Igénytelen, erőteljes növekedésű, ellenálló, bőtermő fajta. Mély rétegű, mérsékelten nedves, középkötött talajban érzi jól magát.
Igazán fínom a Téli arany parmen, a középkorban Franciaországból érkezett. A narancssárga alapon narancspirossal csíkozott, kúpos gömb alakú, sárgásfehér húsú, fűszeres ízű termése októbertől decemberig fogyasztható. Rendszeresen és bőven terem, de az almamolytól sokat szenved. Hűvösebb, magasabb helyeken, de védett fekvésben érzi jól magát. Száraz helyre nem való.

Parker Pepint a régi kellemes borízű almát elfejeltették, vagy hamar kifogynak belőle a faiskolák. Kár érte, mert sok kis kertben helye lenne, ahol nem annyira az állandó növényvédelem, mint figyelmes gondoskodással igyekeznének az olyan régi fajtákat kényeztetni. A nagy almás tudorok azt mondták, hogy kisebb faiskolákban érdemes próbálkozni, olyanoknál, amelyik régi nemzeti (bár ez angol eredetű) fajtákat is tartanak



Elolvasom »


Írta: Czauner Péter 2011. aug. 27. 14:43-kor
Kategória: Hírek, Kert
Címkék: alma, Batul, Kert ész, Nyári fontos, parker pepin, Sóvári alma, Téli arany parmen


« 1 »